Dr. Sándor János 1966-ban született. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1990-ben és ugyanott kezdett el dolgozni a Közegészségtani Intézetben. A Debreceni Egyetem (DE) dolgozik 2009-től, ahol a Népegészség- és Járványtani Intézet igazgatója. Szakvizsgát tett Közegészségtan-járványtanból 1997-ben, Megelőző Orvostan és Népegészségtanból 2003-ban. PhD minősítését 2003-ban „Egészségi állapot területi egyenlőtlenségeinek vizsgálata” témában szerezte meg. 2017-ben habilitált az egészségtudományok terén. 2019-ben kapott egyetemi tanári kinevezést. 2021-ban nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet „A felnőtteket ellátó háziorvosi alapellátás preventív szolgáltatásainak értékelése Magyarországon” disszertációjának védésével.
Orvostanhallgatók népegészségtan oktatásában 1990 óta vesz részt. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán 2005-ben elindította és 2009-ig vezette az Egészségügyi Gondozás és Prevenció szak Népegészségügyi Ellenőr szakirányát. A DE Népegészségügyi Karán 2010-től 2019-ig vezette a Népegészségügyi Mesterképzési szak Epidemiológia szakirányát, 2022-től 2024-ig a Népegészségügyi Mesterképzési szakot és annak Népegészségügyi Felügyelő szakirányát.
Tudományos diákköri hallgatói 38 díjat kaptak intézményi és 17 díjat országos TDK konferencián, 36 előadást tartottak tudományos társaságok konferenciáin, és 44 pályamunkát írtak. A DE Pro Cura Ingenii díját 2017-ben kapta meg.
Törzstag a DE Egészségtudományok Doktori Iskolájában, témakiíró a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájában. 2006 óta rendszeresen tart PhD tanfolyamokat. 10 PhD hallgatója szerzett eddig PhD minősítést.
A DE-en folyó megelőző orvostani és népegészségtani szakorvos képzésért és továbbképzésért felelős szakmai grémium vezetője 2018-tól. 2021-től a tagja a Szak és Továbbképzési Bizottságnak. A Megelőző Orvostani és Népegészségtani Szakmai Kollégium tagja volt 2002-2010 között, a Megelőző orvostan és népegészségügy, kórház higiénia tagozat tanácsának 2010-2012 között. Utóbbinak elnöke volt 2019-től 2020-ig. „A dohányzásról való leszokás támogatásáról” és „A praxisközösségekben végzett, felnőtteket érintő prevenciós rendelésről” című egészségügyi szakmai irányelvek társszerzője.
Kutatóként elsősorban a népegészségügyi munkában rutin jelleggel alkalmazható térinformatikai módszereket, az egészségmonitorozási módszereket és az alapellátás preventív szolgáltatásainak hatékonyságát befolyásoló tényezőket vizsgálta. 31 kutatási projektben vett részt projektvezetőként, 26-ban munkacsoport-vezetőként. Összes közleményeinek száma 195, melyek kumulatív impakt faktora 401, független idézettsége 3721. Hirsh-indexe 27. Az Orvosi Hetilap Markusovszky Lajos Díját 4 alkalommal kapta meg.
23 nemzetközi szaklap lektora. 6 nemzetközi és 8 haza konferencia szervezésében vett részt. 2000-2005 között irányította a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának munkáját. A EUROCAT (European Surveillance of Congenital Anomalies) magyarországi képviselője volt 2004-től 2009-ig. 2005-2012 között a ritka betegség szakpolitika hazai megalapozását célzó projekteket koordinálta az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központban illetve utódszervezetiben. A Commission Expert Group on Rare Diseases és elődszervezeteinek magyarországi képviselője volt 2005-től 2012-ig. Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének vezetőségi tagja 2020-tól. MTA Megelőző Orvostudományi Bizottságának 2005-től tagja.
Absztrakt
Dr. Sándor János
Népegészség- és Járványtani Intézet, Általános Orvostudományi Kar, Debreceni Egyetem
A HAZAI EGÉSZSÉGÜGYI ALAPELLÁTÁS TELJESÍTMÉNYÉNEK ÉRTÉKELÉSE
A magyarországi háziorvosok, a velük szerződött önkormányzatok és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által biztosított alapellátás európai összevetésben a gyengébb tercilisbe tartozik, aminek a koordinációja kifejezetten gyenge, míg elérhetősége kifejezetten jó. Magyarországon az összhalálozás 11%-a azzal magyarázható, hogy a prevenció és az egészségügyi ellátás hatékonysága nem éri el a lengyel-szlovák-cseh átlagos színvonalt. Bár nincs pontos adat arra vonatkozóan, hogy ebben mekkora az alapellátás szerepe, de a becslések szerint ez távolról sem elhanyagolható.
Az alapellátás szolgáltatásainak az értékeléséhez jó alapot teremt a NEAK indikátor alapú teljesítményértékelési rendszere, ami 2009 óta működtet rendezett jogi és informatikai környezetben egy teljesítményösztönző finanszírozási rendszert. NEAK adatvagyonára épített monitoring megteremti a transzparencia feltételeit, ami elvileg segíthetné a hatékonyság javítását a jó elérhetőség fenntartása mellett.
A monitoring rendszer kialakítása tükrözi azokat a problémákat, amiket meg kíván oldani az alapellátás finanszírozója. Egyszerűen, a kezelendő nehézségekkel kapcsolatban alakít ki indikátorokat. Ha egy területre nem definiál indikátort, akkor azon a területen nem kívánja a problémakezelést a transzparencia eszközeinek segítségével támogatni.
A folyamatosan fejlődő haza teljesítményértékelési rendszer elvileg alkalmas volna arra, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján a háziorvosi praxisokban nyújtott szolgáltatásokat a praxis körülményeinek függvényében értékelje. Az adott körülmények közt elvárható teljesítményhez lehetne viszonyítani minden háziorvos teljesítményét. Ez segíthetné azoknak a problémáknak a kezelését, amik a háziorvosi praxisok külső körülményeiből fakadnak (például a nehéz munkakörülmények között dolgozó háziorvosok teljesítményének alulértékelését, és a részben ebből fakadó praxis-megüresedéseket) és a helyi önkormányzatokkal, szakellátókkal való együttműködés javítását. A háziorvos által nem befolyásolható körülmények hatásától megtisztított monitoring megteremthetné azt a helyzetet, ahol a háziorvos szakmai teljesítménye pontosabban lenne leírható, és emiatt a szakmai teljesítmények javítását célzó programok jobban tervezhetők, hatékonyabban működtethetők lennének.
