A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán 1972-ben végezett summa cum laude menősítéssel. 1972-től 1997-ig a Parodontológiai Klinika megalakulásáig  a SOTE Szájsebészeti Klinika Parodontológiai Osztályán dolgozott, 1997. október 1-től 2014. július 1-ig tanszékvezető egyetemi tanár, 2019 május 20-ig társprofesszor és a 70 életévének betöltésével professzor emeritus. A Fogorvostudományi Kar dékánhelyettese két cikluson keresztül 1992-1998, majd dékánja  2004. szeptember 1-2010. augusztus 31 között. Fog-és Szájbetegség szakvizsgát 1975-ben, parodontológia szakvizsgát 2000-ben szerezte meg. Fő kutatási és oktatási területe a parodontológia ezen belül a parodontális epidemiológia, parodontális rezektív és regeneratív sebészet, csontbiológia, osteoporosis, parodontális medicina.     

           Három alkalommal volt hosszabb ideig USA béli University of Connecticut Fogorvosi Fakultásán  Munkássága alatt 5 egyetemi jegyzetnek és összesen 19 tankönyvnek szerzője, társszerzője ill. szerkesztője és több mint 200 hazai és angol nyelvű közlemény szerzője ill. társszerzője .   

                                                                                                                     Dr. Gera István

                                                                                                                     Professzor emeritus

 Parodontalis medicina- kétiranyú kapcsolat a parodontium es a szervezet általános állapota között ‘30 Prof. dr. Gera István

Absztrakt

A fogágybetegség - hasonlóan a carieshez – népbetegség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden felnőtt vagy idős egyén súlyos parodontitisben szenved.   Ha azonban fogágybetegnek csak a súlyos parodontális  csontpusztulást és tapadásveszteséget mutató egyéneket minősítjük, a  felnőtt lakosság csupán 15-20%-a szenved  fogágybetegségben, Ennek hátterében számos genetikai és szerzett általános betegség  szerepel.  A súlyos  parodontitis rizikó tényezői között szerepel több  életvitellel kapcsolatos magatartási tényező:   elsősorban a dohányzás és a kóros elhízás (obesitás)   és több krónikus betegség. Fontos rizikó tényező a II. tipusú diabetes, reumatoid arthiritis kardiovaszkuláris betegségek és az oszteoporozis. Emellett a legsúlyosabb parodontális folyamatokat súlyos hematológiai és immunológiai betegségek okozzák.   Ugyancsak komoly rizikó tényező számos   tartós gyógyszeres kezelés orális mellékhatása. Ezek között parodontális szempontból kiemelhető     a hipertóniás betegek Ca-csatorna blokkoló szerekkel történő kezelése, valamint a szervtranszplantált betegeknél alkalmazott Cyclosporin-A, pimecrolimus és tacrolimus   kezelés. Ezek orális mellékhatása  jelentős ínyduzzanattal társulhat.   

Kimutatták, hogy még viszonylag ép parodontális viszonyok mellett is minimális átmeneti bacteriaemiát provokálhat a rágás, az erőteljes fogmosás, a fogpiszkáló vagy fogselyem használata. A bacteriaemia mértéke azonban elsősorban az ínygyulladás fokától és a parodontális tasak mélységétől függ. Az utóbbi évtizedekben minden korcsoportban az epideiológiai vizsgálatok egyre nagyobb figyelmet szentelnek az egészséges szájüreg és az általános egészségi státus közötti összefüggésekre. Közlemények ezrei mutattak rá arra, hogy a koronária-betegségek, koraszülés, a normálisnál kisebb súlyú újszülött, a diabétesz, az aspirációs pneumónia, de a stroke és mentális hanyatlás is mind kapcsolatba hozhatók a nem kezelt fogágybetegséggel, és a mély parodontális tasakokban perzisztáló agresszív anaerob Gram- negatív bacteriális biofilmmel. .